Nem csoda, hogy a kontinens egyik legjelentősebb hajózási útvonalát is a „hátán hordja”. Az évtizedek alatt számtalan féle-fajta hajótípus ringatózott már a vizén.

A Dunán a fővárostól délfelé indulva csaknem rögtön le is térhetünk a fősodrásból a zegzugos, szigetekkel tarkított Ráckevei-Duna-ágba. Szöllősi Árpád, a Ráckevei Duna Baráti Kör elnökhelyettese az M1 Itthon vagy! című műsorában elmondta: a szigetek elnevezése leggyakrabban ragadványnevekből alakult ki.

Például a Senki-szigete olyan pici, hogy soha senkinek nem volt érdeke oda költözni, hiszen nem lehet megélni rajta. A Kerekzátony-sziget pedig Ráckeve felől egy olyan kerek, zátonyszerű képet mutat, ami a folyami szigetekre nem jellemző, hiszen ezek általában keskeny csúcsban végződő szigetek. Innen tehát a név – fogalmazott Szöllősi Árpád.

Romantikus lagúnák és mellékágak

A Somlyó-szigeten állandó lakosok is élnek, sőt, mezőgazdasági tevékenység is folyik. Ide hídon juthatunk be, ahogy a Balabán-szigetre is. A többi környékbeli kis szigetet viszont csak csónakkal közelíthetjük meg. A romantikus szigeteket keskeny mellékágak, lagúnák veszik körül, ezek és sok-sok hasonló ág hálózták be egykoron a Duna szinte teljes alsó folyásának partjait.

A folyamszabályozások után megjelentek a gőzhajók is a Dunán, minden bizonnyal a ma már múzeumhajóként üzemelő Lajta monitor is megfordult itt. A monitorok, vagyis a gyorsjárású hadihajók a XIX. század második felétől álltak hadba az Osztrák-Magyar Monarchia flottájában.

Világháborús ellenőrzőhajó, majd múzeum

Balogh Máté, múzeumpedagógus, történész elmondta: a Lajta bőven kivette a részét az első világháborús eseményekből a szerb fronton, és később a románok ellen is a Duna alsóbb szakaszain.

Az I. világháború kirobbanását követően a Lajta elsődleges feladata a Duna alsó szakasza és a Száva ellenőrzése volt. A legénység negyven matrózból és három tisztből állt, ezt a létszámot háború idején ötvenhétre emelték. Amíg egy részük szolgált, a többiek a legénységi szálláson pihentek a hajó orrában. Az első világháborút követően a hajót lefokozták. 1928-tól fegyverzetétől megfosztva, kavicskotró elevátorként dolgozott tovább.

A jelenleg már múzeumhajóként funkcionáló létesítmény kora tavasztól késő őszig a Parlament mellett horgonyoz, időnként pedig országjáró körútra indul, hogy más Duna-parti városok kikötőiben is megmutassa magát és dicső múltját.

A Lajta Monitor Múzeumhajó fedélzeti géppuskája a Parlament északi részénél kialakított kikötőben (Fotó: MTI/ Beliczay László)

Kenuval a rejtekes szigetvilág körül

Hajót építeni és fenntartani költséges dolog, a vízen pedig jóval egyszerűbb szerkezetekkel is fenn lehet maradni. Az egy evezővel hajtott, könnyű testű kenu manapság a folyami turisták talán legkedveltebb járműve. A Ráckevei-Duna szigetvilágát is érdemes kenuval bebarangolni, ugyanis egészen eldugott helyekre is bejuthatunk vele.

A keskeny Balabán lagúnában például más hajóval, de már egy kis motoros csónakkal is könnyedén elakadnánk. Arról nem is beszélve, hogy békés csöndben evezve az élővilághoz is sokkal közelebb kerülhetünk.

Színes élővilág és növényvilág

Schenk József, vízitúra-vezető elmondta: az élő-, és növényvilág is széles palettát mutat, hiszen a mocsári teknősöktől kezdve a bakcsó, tőkés réce, búbos vöcsök, hattyún keresztül a sárga nősziromig, a békalencséig csaknem mindent megcsodálhatunk.

Mindig is éltek a Duna mentén mocsári teknősök, de mivel egykor a kis páncélosoknak komoly gasztronómiai értéke volt, idővel szinte teljesen elfogytak. Aztán, miután védetté nyilvánították őket, újra megsokasodtak, főleg a csendesebb, háborítatlan vizeken, így a Ráckeve környéki szigetvilágban is.

A szigethalmi Emese Park hagyományőrző múzeumfalu dolgozói eveznek egy XIV. századi dunai gálya korhű másolatával (Fotó: MTI/ Mihádák Zoltán)

Hajókészítő műhelyt rejt az Emese park

A Csepel-sziget közepén nem éppen könnyű kirándulásokhoz készítenek hajókat. A szigethalmi Emese parkban inkább a történelmi hitelesség a fő szempont. Múzeumok, levéltárak, régészeti gyűjtemények forrásanyagai, kutatók adatai, tanulmányai alapján dolgozik itt együtt muzeológus, kézműves, népzenei oktató, és pedagógusok lelkes csapata.

Magyar Attila, az Emese park igazgatója elmondta: várispánság, földvár és rönkerődítmény is megtalálható a parkban, vályogházakkal, jurtákkal és műhelyekkel, a kora-középkori lakókörnyezet minden kellékével együtt.

A korszaknak sok vízi járművét is megépítették, és rekonstruálták már a parkban.

Alacsony vízállás során a nagy folyó megmutatja finom homokból összehordott zátonyait. A Duna alsó szakaszán, Baja környékén például minden nyáron felbukkannak a víz alól a homokpadok, zátonyok. Szép időben csónakkal, kenuval indulhatnak útnak a kalandvágyók, hogy spontán strandokká vagy pihenőszigetté alakítsák a kényelmes természeti képződményeket.