Mi a közös a hajban, a virágokban, a babákban és a gravitációban? Vannak olyan emberek, akik épp ezektől az egyszerű dolgoktól rettegnek, hétköznapi tárgyak, történések váltanak ki bennük pánikreakciót.

A fóbia a legtöbb ember számára nem más, mint olyan félelem, melyet csak a horrorfilmekben látni. Nehéz ugyanis felfogni, hogyan okozhat egy egyszerű, hétköznapi tárgy vagy esemény fulladást, heves szívdobogást, szájszárazságot, remegést vagy másmilyen pánikreakciót.

Az Amerikai Egyesült Államokban a felnőtt lakosságnak közel 9 százaléka tapasztalt már magán fóbiás tüneteket valamikor az élete során. Van, akinél ez olyan jól körülhatárolható - és általában könnyebben kezelhető - félelemben nyilvánul meg, mint a kutyáktól vagy a repüléstől való rettegés. Néhányan azonban olyan irracionális és mások számára igencsak szokatlan dologtól rettegnek, mint a röntgensugárzás vagy a láz.

A legnagyobb különbség a félelem és a fóbia között az, hogy a fóbia legtöbbször irracionális, megmagyarázhatatlan, sőt butaságnak tűnhet (ezzel gyakran maguk a fóbiások is tisztában vannak), ennek ellenére szokatlanul nagy szerepet játszik a páciens életében. A félelmekkel ellentétben már az is pánikreakciót (például pulzusgyorsulást, vérnyomás-emelkedést) vált ki belőlük, ha a fóbiát kiváltó tárgyra gondolnak, vagy éppen valami ahhoz hasonlót pillantanak meg. Ha valaki fél a kígyóktól, akkor nem szívesen megy be a hüllőházba az állatkertben; egy ophidiophobiás (azaz kígyófóbiás) azonban már akkor is rosszul lehet, ha a kígyókra gondol, vagy ha meglát egy összecsavart tömlőt, ami egy kígyóra emlékezteti őt.

A fóbiásoknak gyakran még a legegyszerűbb, hétköznapi tevékenységek is nehézséget okoznak, hiszen minden gondolatukat a fóbiát kiváltó tárgy tölti ki - akár azért, mert rendszeresen erről fantáziálnak, akár azért, mert az idejük jó részét az foglalja el, hogy megtervezzék, hogyan kerülhetik el félelmük tárgyát. A fóbiák leggyakoribb forrása valamilyen traumatikus gyermekkori élmény - az alany talán már nem is emlékszik arra, hogy mi váltja ki nála az irracionális félelmet.

A fóbiák csoportosítása

A hagyományos elméletek szerint a fóbiákat három főbb csoportba lehet osztani. Az elsőbe a specifikus fóbiák tartoznak. Ezek meghatározott tárgyakra vagy helyzetekre vonatkoznak, és gyakrabban fordulnak elő nőknél, mint férfiaknál. A specifikus fóbiák közé tartoznak például a pókoktól, az injekciós tűktől vagy a repüléstől való félelem.

A szociális fóbiák jellemzői, hogy az alany rettenetesen szorong a társas kapcsolatoktól, mindennapos helyzetektől. A szociális fóbiában szenvedők folyamatosan attól tartanak, hogy mások figyelik, kritizálják őket, vagy éppen kellemetlen helyzetbe kerülnek. Ezek a zavarok megakadályozhatják őket abban, hogy normális életet éljenek, hiszen sem a munkahelyükön, sem pedig a magánéletükben nem tudnak teljesíteni az állandó félelemtől.

Az agorafóbiások minden olyan helyzettől rettegnek, melyben úgy érzik, csapdába estek és nincsenek biztonságban. Ez a félelem gyakran pánikbetegséggel is együtt jár, és az agorafóbiások egy idő után azzal is "ronthatnak" a saját állapotukon, hogy magától a pánikreakciótól kezdenek el félni. Az agorafóbiák közé tartozik a klausztrofóbia, a liftektől vagy éppen a tömegközlekedési eszközöktől való félelem.

Hogyan gyógyítják a fóbiásokat?

Mint ahogy a fóbiák kialakulása mögött eltérő elméletek helyezkednek el, úgy a gyógyításukra is több módszert dolgoztak ki. Kezelhetik a fóbiásokat viselkedésterápiával, hipnoterápiával, csoportterápiával; néhány alanynál pedig hatékony megoldást jelenthet a gyógyszeres kezelés is (általában más pszichológiai terápiával kombinálva).

Modern fóbiák

Bizonyos fóbiákat akár az őskorig vissza lehet vezetni, míg mások a modern korral együtt költöztek be az emberek életébe. Ez utóbbiak közé tartozik a légszennyezéstől, a savas esőtől, a rakétáktól, a vérátömlesztéstől, a kemoterápiától való rettegés, a számítógépektől, a robotoktól vagy a terroristáktól való félelem.

Hét különleges fóbia

Félelem a növényektől: A növényektől való félelem (azaz botanophobia) eredhet abból a hitből, hogy a növények az emberek "elől" veszik el az élethez szükséges oxigént, de arra is visszavezethető, hogy a növények gyakran allergiás reakciókat váltanak ki. Az anthophobia, a beteges félelem a virágoktól, irányulhat egyetlen növényfajra, vagy bizonyos színű vagy alakú virágokra. Sok botanophobiásról kiderülhet, hogy betegesen fél a növények terjesztette betegségektől vagy a mérgezéstől.

Félelem a kopaszságtól: Ennek a fóbiának több "variációja" is lehet. Az egyén egyrészt retteghet a kopaszodástól (ezt phalacrophobiának nevezik), vagy pedig a kopasz emberektől. A kopaszodástól való félelem együtt járhat azzal, hogy valaki retteg az öregedéstől, a szexuális vonzerő elveszítésétől vagy attól, hogy valamilyen betegség miatt veszítik el a hajukat. Ha valaki a kopasz emberektől fél, azaz peladophobiás, akkor pánikkal töltheti el még az is, ha egy fénylő, haj nélküli fejre gondol. Ennek hátterében gyakran valamilyen gyermekkori traumatikus élmény áll, de időnként az is előfordul, hogy a kopaszság hátterében álló valamilyen fertőző betegségtől félnek.

Félelem az írástól: Ez a fóbia nemcsak azokat érintheti, akiknek az írás a mesterségük. Van, aki azért esik kétségbe már csak annak a gondolatától is, hogy írnia kell (azaz graphophobiás), mert attól fél, hogy mások kritizálni fogják a kézírását vagy azt, hogy hogyan tartja magát írás közben. Van, aki attól is fél, hogy a gondolatait papírra vesse: előfordul, hogy szégyelli, esetleg túlontúl furcsának tartja azokat. A graphophobiásoknak az olyan hétköznapi cselekedetek is gondot okozhatnak, mint a csekkfeladás vagy a jegyzetelés.

Félelem a jó hírektől: Vannak, akik betegesen félnek minden pozitív történéstől, a jó hírektől, a kellemes izgatottságtól, az örömtől és az élvezetektől. Ezeket az embereket (az euphobiásokat) könnyű lehet pesszimistának tartani, pedig a problémájuk sokkal összetettebb. A euphobiások pánikba esnek a jó hírek hallatán, mert attól félnek, hogy azt biztosan egy sokkal rosszabb követi; bűntudatuk van, ha sikereket érnek el; sőt kellemetlenül érzik magukat, ha boldogságot éreznek vagy ha mások előtt nevetnek.

Félelem a színektől: A chromophobiások, azaz azok, akik rettegnek a színektől, félhetnek egy-egy bizonyos árnyalattól, vagy minden olyan dologtól, ami nem fekete vagy fehér. A chromophobia összefüggésben lehet a színeknek a hangulatunkra gyakorolt hatásaival, illetve azzal, hogy valaki mennyire tisztán látja a színeket.

Félelem a felhőktől: A felhőktől való félelem, azaz a nephophobia leggyakrabban valamilyen gyermekkori traumatikus élményre vezethető vissza. Ha valaki retteg a felhőktől, nem szívesen megy ki a szabadba, ha felhős az idő, de akár a felhőkről készült fényképek is pánikreakciókat válthatnak ki nála. Bizonyos esetekben a nephophobia más, időjárással összefüggő fóbiákkal együtt jelentkezhet (például az alany nemcsak a felhőktől, de a széltől, az esőtől vagy a ködtől is retteg). A felhőfóbia időnként depresszióban szenvedőknél is jelentkezhet, mert a hangulatuk szoros összefüggésben van az időjárással, és felhős, szürke időben általában rosszabbul érzik magukat - a depressziós időszakot pedig "összekapcsolják" a felhőkkel.

Félelem a vacsorameghívásoktól: Vannak olyanok, akik számára egy-egy vacsorameghívás elképesztő szellemi és érzelmi kihívást jelent, elsősorban azért, mert rettegnek attól, hogy mások előtt beszéljenek, vagy attól félnek, hogy mások kinevetik, kritizálják, megalázzák őket. Más esetekben a deipnophobiások a fulladástól félnek, vagy attól, hogy mások nevetségesnek találják, ahogy esznek. Így aztán hajlamosak lehetnek arra, hogy egyedül, teljes csöndben egyenek, és a mások számára kellemes vacsorameghívásokat visszautasítsák.