A reggeli buszra szállást követően az első komolyabb nézelődésre Győrben álltak meg a barokk stílusú Széchenyi téren, ahol a Mária oszlopot és a Vastuskós házat tekintették meg. A Mária oszlop Győr monumentális korai barokk emlékműve és a tér keleti felén áll. Kolonich Lipót győri püspök emeltette Buda 1686. évi visszafoglalásának emlékére. Hasáb alakú talapzaton hosszú oszlop, melynek tetején Mária áll karján a kis Jézussal. A Vastuskós ház pedig kétemeletes barokk épület, keskeny homlokzatával néz a térre. 1833-ban Zittrisch Mátyás vette meg és fűszerüzletet nyitott a földszinten, üzleti cégérnek pedig a ház sarkához vastuskót állított a bécsi Stock im Eisen mintájára. Az épületben található Patkó Imre gyűjtemény a 20. századi magyar és nyugat-európai képzőművészeti alkotásait és a 16-20. századi afrikai, óceániai kultúrákat, valamint a természeti népek művészeti gyűjteményét öleli fel.
A Duna-parti „tükörben olvasást” követően túrázóink megnézték a Vaskakast, mely Győr ismert szimbóluma. A törökök a város elfoglalásakor, 1594-ben állították széljelzőként a Dunakapu térre. A megszálló seregek vezetője hitt abban, hogy a vár bevehetetlen és büszkén azt jósolta: Győr akkor lesz ismét keresztény kézen, ha a vaskakas elkezd kukorékolni, és az alatta lévő félhold teliholddá változik. Túrázóinkat itt egy trombitás legény muzsikája bűvölte el ottjártukkor.
S noha természetjáróink a Naplóleon házba és a Bazilikába nem jutottak be, de Magyarország harmadik legjelentősebb szakrális ereklyéjét, Szent László hermáját, melyet több mint 400 éve őriznek ezen a helyen, valamint a Könnyező Madonnát a kisteremben sikerült megtekinteniük. Ezután Bősre (szlovákul: Gabčíkovo) indultak, mely Szlovákiában, a Nagyszombati kerület Dunaszerdahelyi járásában található. Itt még azt is sikerült megtekinteni túrázóinknak, hogy a zsilipek működtetésével hogyan zajlik az áthajóztatás.
A következő megálló Sajószentkirály volt, ahol a katolikus templomot tekintették meg. Ezután Somorja felé vették az útirányt, mely anno a Csallóköz középkori kereskedelmi központja volt. Itt egy olyan református templomot néztek meg, amely először katolikus templomnak indult, de később átadták a reformátusoknak. Szerencsére a régi freskók megmaradtak, így teljesen az eredeti állapotban tekinthették meg utazóink az épületet.
A templomok megtekintése után Dévénybe készült a lelkes csapat, mikor egy óriási eső megszakította a tervezett programot. Turázóink azonban rögtön feltalálták magukat és előbbre hoztak egy másik betervezett kirándulást, mely a pozsonyi kilátó megtekintése volt. Itt az acélból készült közúti híd egy 84,6 m magas pilonra van felfüggesztve, amely tetején egy repülő csészealjra emlékeztető objektum található. A híd formájának és az acélkonstrukció fesztávolságának köszönhetően egyedülálló egész Európában. A híd pilonjának a tetején, 95 méteres magasságban kilátó van, melyből gyönyörű tájkép tárult túrázóink szeme elé.
A káprázatos látnivalót követően jólesett a finom meleg vacsora, melyet a Remete Panzióban költötték el. A kollégiumi szálláson viszont olyannyira „meleg fogadtatás” várta túrázóinkat, hogy nyitott ajtóknál aludt mindenki, akkora hőség volt éjjel. Persze a frissítő eső sem váratott magára, nagy csörgés-csattogással megérkezett, hogy lehűtve a levegőt megkönnyítse megfáradt túrázóink pihenését.
A vasárnapot Szomolányban a Szlovák Nemzeti Akadémia tulajdonában lévő várkastélyban kezdte a csapat, melyet csak júliusban és augusztusban lehet megtekinteni. Innen szapora léptekkel indult vissza a társaság a buszhoz, mert egy kis esőt küldött az ég a nyakukba, de szerencsére pár perc alatt elállt. Ezt követően a Zrínyi cseppkőbarlangban 450 m sétával megcsodálhatták az „Elefántfül” mellett a „Pizzai ferde torony” cseppkő képződményt is. A következő úti cél Pozsony volt. Itt a Koronázási templom mellett megtekintették túrázóink a várat is, ahol a Francia kert kivétel nélkül mindenkit elbűvölt káprázatos látványával. A Pozsony belvárosában tett séta pedig lehetőséget adott arra, hogy ki-ki kedve szerint fotózza, avagy végigsimogassa az emlékműveket és szobrokat.
A hazafelé úton már mindenki a feledhetetlen emlékekről beszélt, melyek mind-mind a két nap élménydús kirándulásairól szóltak. Fáradtan, de lelkileg feltöltődve, boldogan duruzsolt mindenki a buszon, mire ismét meglátták a „Kiskunfélegyháza” táblát.