Hogyan töltődjünk fel energiával és legyünk vidámak, aktívak az unalmas, hideg téli napokon is?

1. Fényterápia.
A téli fényhiányban szervezetünk több melatonint, azaz az alvásért felelős hormont termel, ami hozzájárul a lehangoltsághoz és a kimerültséghez.
Beszerezhetünk akár egy fényterápiás készüléket is, ami részben pótolja a napfényt és teljes spektrumú fényt ad, de olcsóbb megoldás, ha a nap világos óráiban több időt töltünk a szabadban.

2. Fogyasszunk több vizet!
A szervezetünknek a téli hónapokban is szüksége van vízre. Sajnos ilyenkor hajlamosak vagyunk elhanyagolni ezt a tényt, hiszen úgy érezzük a hidegben nem kívánjuk a folyadékot. Pedig ilyenkor is el kell fogyasztanunk napi 1,5 – 2 l vizet. Ami víz legyen, esetleg gyógytea és ne cukros üdítőital, alkohol.

3. Mozogjunk!
Sétálhatunk is, vagy kocoghatunk, teljesen mindegy, a lényeg, hogy a szabad levegőn legyünk. Érezzük ahogy megtelik tüdőnk friss levegővel, figyeljünk a környezet színeire, hangjaira.

4. Vegyünk mély levegőt!
Figyeljük meg a légzésünket. Üljünk le és néhány percig koncentráljunk a következőre: 4-ig számolunk magunkban és ezalatt szívjuk be a levegőt, majd ennél lassabban, 8 számolásra fújjuk ki. Közben gondoljunk arra, hogy kilélegezzük a feszültséget, a stresszt és belélegezzük az energiát. Légzésünkre figyelve megnyugszunk, a gondolataink pedig pozitív irányba fognak terelődni.

5. Hallgassunk zenét!
A zene csökkenti a depressziós tüneteket. Teljesen mindegy milyen a zenei ízlésünk, a lényeg hogy jó érzéssel töltsön el minket a hallgatása. Lehetőleg ne szomorú, melankolikus zenék mellett döntsünk.

6. Kényeztessük magunkat!
Forró fürdő, szauna, szolárium, vagy épp egy új frizura, masszázs. Bármi szóba jöhet, az a fontos, hogy érezzük úgy, megérdemeltük a kényeztetést. Bátran próbáljuk ki az illóolajokat is. A grépfrút, a narancs, a mandarin illóolaja és a ylang-ylang megnyugtat. 20 ml bázisolajba cseppentsünk pár cseppet a fenti olajokból. Egy csepp a csuklónkra, egy mély szippantás és máris több az energiánk!

7. Pihenjük ki magunkat, ne csak aludjunk!
Első olvasásra megmosolyogjuk, pedig könnyen megvalósítható. Ha elkerül az álom, próbáljuk ki a jóga alvást, amely az egyik legkiválóbb relaxációs technika. Feküdjünk hanyatt és figyeljünk a testünkre, mintha a világon nem létezne semmi más, majd tudatosan lazítsuk el magunkat. Kezdjük a fejünk búbjától, a homlokon, szemeken, orron, arcizmokon, ajkakon, nyakon át a mellkason, karokon, hasunkon, medencénken keresztül egészen a combok, lábszár és lábujjakig. Az így kialakuló relaxált állapot hozzásegíthet a pihentető alváshoz.

8. Figyeljünk étkezésünkre!
A zsíros, nehéz ételek, az ünnepek alatt asztalra kerülő krémes, cukros sütemények mind-mind megterhelik szervezetünket. Próbáljunk napjában többször gyümölcsöt, zöldséget fogyasztani. Inkább többször együnk, de keveset, soha ne tömjük meg úgy a hasunkat, hogy úgy érezzük mozogni sem bírunk, de ügyeljünk arra is, hogy ne éhezzünk. Ha nassolni támad kedvünk, pár szem dió, mogyoró, aszalt gyümölcs, vagy épp friss gyümölcs mellett döntsünk.

9. Nevessünk!
A nevetés legfőbb szerepe, egyben egészségünkre gyakorolt legjelentősebb jótékony hatása a feszültség- és stresszoldás. A kutatók szerint lehetséges, hogy avidámság egyfajta pajzs a külvilág felé: "boldog állapotban" az agy másképp reagál a különböző ingerekre, és ezáltal a mindennapi élet apróbb kellemetlenségeinek és terheinek jelentőségét is kisebbíti. Így az emiatt kiváltott élettani reakciók sem válnak olyan súlyossá. Ennek a legfőbb oka az lehet, hogy a nevetés hatására fájdalomcsillapító hatást és örömérzetet okozó hormonok,úgynevezett endorfinok szabadulnak fel jelentősebb mennyiségben az agyban.

10. Osszuk be időnket!
Nagyon fontos, hogy ne kapkodással, rohanással teljen a napunk. Írhatunk listát is, úgy könnyebb áttekinteni és átgondolni, nem beszélve arról, hogy semmit nem fogunk elfelejteni. Este pedig, mikor végignézzük a listát és szinte kivétel nélkül mindent teljesítettünk, elégedetten hajthatjuk fejünket a párnára. Természetesen a sportot is írjuk fel a listára, és ne csak úgy, hogy „ha marad rá időnk…”