A felsőfokú végzettségűek a családjukat is magukkal viszik – írja a Világgazdaság munkatársa. A KSH egy friss tanulmánya szerint az sem kizárt, hogy már a 400 ezret is meghaladja a kivándorlók száma.

„Az utóbbi bő évtized magyar kivándorlói az itthon élő népességnél átlagosan iskolázottabbak, fiatalabbak, többségében hajadonok, illetve nőtlenek” – derítették ki a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézetének munkatársai több adatforrás elemzése után. Azt eddig is sejthettük, hogy az „agyelszívás” komoly károkat okoz a magyar gazdaságnak, most azonban világossá vált, hogy talán az eddig gondoltnál is jobban sújtja ez a jelenség az országot. Nem csoda, hogy ma már alig találnak képzett munkaerőt a vállalatok a betöltetlen álláshelyekre.

A tanulmány szerint 2014 elején mintegy 330 ezer magyar állampolgár élt az európai célországokban. Az sem kizárt, hogy azóta már 400 ezer közelébe emelkedett a kivándorlók száma, hiszen a statisztikai hivatal 2014-ben és 2015-ben egyaránt történelmi magasságba emelkedő, 30 ezer feletti kivándorlót mért. A legtöbben az Egyesült Királyságba, Németországba és Ausztriába mennek.

A kutatók szerint a különböző adatforrások egybehangzóan a szakmunkások és a felsőfokú végzettségűek felülreprezentáltságát jelzik a kivándorlók körében. Míg azonban a források egy része – a népszámlás és a munkaerő-felmérés – inkább a szakmunkások jelenlétét mutatja dominánsnak, addig más adatfelvételek szerint a felsőfokú végzettségűek tekinthetők a leginkább felülreprezentáltnak a kivándorlók között. A tanulmány kiemelte, hogy a munkapiacon értékesíthető tudással legjobban ellátott két csoport – a szakmunkások és a diplomások csoportja – különböző migrációs stratégiát folytat. Míg a felsőfokú végzettséggel rendelkezőkre a hosszabb távra, családdal költöznek külföldre, a szakmunkások kiemelkedő arányban vannak jelen a rövidebb időtávra, a hazai kapcsolatokat fenntartva elmozdulók és ingázók között. (Az idei első negyedévben 120 ezer magyar dolgozott csak rövid ideje, kevesebb mint egy éve külföldön.)

A fiatal korösszetétel valamennyi célországnál jellemző. A főbb országokban 50–70 százalék közötti volt a 20–39 évesek aránya, míg a hazai népességben ez mindössze 30 százalék alatti. Főként az új célországokban, mint Hollandia és Írország volt különösen magas a fiatalok aránya, míg a hagyományos célországok (Németország, Ausztria, Svájc) esetében az idősebb korcsoportok is nagyobb arányban voltak.

A magyarországi születésű népesség száma a befogadó országok többségében – de különösen a hagyományos célországokban – meghaladja a magyar állampolgárokét. Az Ausztriában élők körében a hazai népességéhez közeli (21 százalék) a 65 év felettiek aránya, a Svájcban élőknél ezt meghaladja (31 százalék), de Olaszország és Hollandia esetében 13 százalék körüli. A főbb célországok közül mindössze Írországban hasonló a magyar állampolgárságú és a magyarországi születésű népesség korösszetétele, ami jól mutatja, hogy viszonylag új, az EU-csatlakozásunk utáni migrációs hullámról van szó.