Az ünnepi könyvhét programsorozat részeként mutatták be június 18-án Miklya Luzsányi Mónika félegyházi írónő Az ecsedi boszorkány című könyvét.

A korai újkor Magyarországára vezető romantikus történelmi regény szerzőjével dr. Luchmann Zsuzsanna irodalomtörténész beszélgetett.
A könyvből az írónő férje Miklya Zsolt előadásában hallhattak részleteket a megjelentek, melyek a régmúlt történelmi hagyományokba ágyazva adtak ízelítőt a szerző előadásmódjából és a szereplők karakteréből.
Az ecsedi boszorkány Török Kata – Török Bálint utolsó női leszármazottja – akit Bethlen Gábor három másik társával boszorkányperbe fogott és el is ítélt. Az ő életén keresztül mutatja be az írónő Török Bálint leszármazottjainak életét.

- A történelem mindig az értelmezéstől függ. Török Bálintot és Báthory Gábort, Török Kata szerelmét Gárdonyi Géza, illetve Móricz Zsigmond művei alapján ismerjük. De tudnunk kell, hogy Gárdonyi és Móricz csak a 19. századi történelmi hagyományokra tudott támaszkodni. Azóta a kutatások már egészen máshogy ítélik meg ezeket a karaktereket. Abban a korszakban szokás volt idealizálni a hősöket. Ma pedig azt mondjuk, hogy ők is csak emberek voltak és máshogy látjuk a valóságukat. Ebből kifolyólag nemcsak hogy átformálódott, hanem át is fordult akár a Báthory, akár a Török Bálint kép – nyilatkozta lapunknak a könyv kapcsán a szerző Miklya Luzsányi Mónika.
- Véleményem szerint a történelem egy gyönyörű tudomány, de a történelemkutatás eredményeit igazán az irodalom viszi át a köztudatba – tette hozzá az írónő.

A könyvbemutatón azt is megtudhattuk, hogy a mű teljesen hiteles forrásokkal alátámasztott. A mintegy hat oldalnyi forrásanyag méltán tükrözi a szerteágazó kutatómunkát, melyek még a legkényesebb jelenetek mögött is meglapulnak.

Ezek után jogosan merül fel bennünk a kérdés, hogy miképp válnak a boszorkányok – ezek a mesebeli, seprűnyélen lovagoló vajákos asszonyok - egy történelmi regény főszereplőivé.

- A boszorkányok a régmúltban nem varázserővel bíró gonosz nők voltak, hanem azokat a nőket vádolták boszorkánysággal, akik valamilyen szempontból kilógtak a társadalmi normákból. A regény főhősei is kilógtak a sorból. Ők birtokolták és irányították nőként a Tiszántúl és Erdély nagy részét. Történelempolitikailag pedig tudnunk kell, hogy Bethlen Gábornak szüksége volt ezekre a területekre. Így a legkézenfekvőbb megoldás az asszonyok félreállítására a boszorkányperbe fogás volt – magyarázta az írónő.

Már a páratlanul gyönyörű könyvborító - mely egy finom női kezet, egyszerű lápi virágokat, egy tűzliliomot ábrázol körülöttük vércseppekkel – felkorbácsolja az olvasó kíváncsiságát, hogy aztán a fejezetek egymásutánjában megtalálja azok jelentését.

Mi sem színesíthette volna jobban e különleges regény bemutatóját, mint Varga Katica gitárzenével kísért dalos előadása.

(Képek: Fábián Adrienn - infokiskunfelegyhaza)