Majd egy év telt el azóta, hogy Tóth Tamás félegyházi alkotóművész bemutatkozó tárlatát láthattuk szintén ezen a helyszínen. Akkor csendéletek, táj- és arcképek, festmények, grafikák, hidegtű alkotások vegyesen jelentek meg a kiállító falakon. Ezúttal grafikai műveiből válogatott számunkra egy csokorra valót.
Tamás csütörtökön megnyílt tárlatát Király György Barcsay-díjas festőművész, a Szolnoki Művésztelep lakója nyitotta meg:

- Az utóbbi időben egyre több alkotói napot szerveztünk Tóth Tamással. Legutóbb hétfőn tértünk vissza a Balaton déli csücskéből, ahol napi szinten figyelhettük egymás alkotói és személyes attitűdjét, a művészethez való viszonyunkat, az észrevételek mikéntjét. Mivel nekem már sok esetben már zárt, jobban mondva egy-egy motívumra koncentrált a figyelmem - és ezt a fonalat görgetem és követem folytonosan – nagy élmény egy másik alkotó szemével is megélni ugyanazt a teret és élményanyagot. Sokáig úgy voltam, hogy a művészet tehetség, esetleg gyakorlás, vagy ihletettség. De egyik sem fejezte ki, amit megéltem az úton. Valószínűleg ez a lényeges szó: a művészet út. A művészet következetes befelé haladás a koncentráltság gyakorlása. A képesség és a szorgalom semmit sem érnek, ha nem indulunk el az Egy Úton.

Tóth Tamás ezúttal a tavalyi anyaghoz képest már válogatott. Azt mondja most nyíltan, hogy grafikai munkákat mutat fel. Ez már döntés és jó döntés. Keveset markolni és sokat fogni.

A grafika közvetett technika. Mivel ami a lemezen történik egy nyomtatási eljárással fog képpé válni. Nem olyan, mint a festés, ahol a vásznat ecsettel érintjük és közvetlenül tárgyiasul a gondolat. Itt a lemezt meg kell dolgozni, tűvel kell összekarcolni és csak remélhető, hogy valami olyasmi lesz belőle, amit elképzeltünk. Itt az anyagnak is engedni kell, alázatra és figyelemre van szükség. Tamás következetesen indult el. Először hidegtűvel plexire karcolta motívumait, majd elkezdett ismerkedni a rézkarc maratásos módszereivel. Motívumai pedig a számára kedves emberek, városi tájak és természeti jelenségek. A portrék a Félegyházához kötődő, általa tisztelt alkotók. Süt a képeken az ötletes kompozíció, a képkivágások merészsége, a foltok és vonalak tónusalkotása. A grafikát mindig meg kell nézni közelről. Néha bele kell hajolni, hogy láthassuk a kis vonalkák sorait, mikrokozmoszuk izgalmát. A félegyházi épületek, az iskola, ahol tanult, most pedig ő maga oktat, a városháza, aminek egy fordított képe is kikerült a kiállított képek közé.

Kiskunfélegyháza nagyon fontos forrás Tamásnak. Szereti a várost ahol él. Elégedett, megtalálta a szépet benne és a számára fontos élmények forrását. Itt lényeges a környék természeti adottsága is. Kijár Borsihalomra és Tiszaalpár holtágaira, mely helyszínek élményanyagai szintén megjelennek a most kiállított munkáin – mondta művésztársa Király György az ünnepélyes megnyitón.

A rendezvény folytatásaként Nagy Zsolt szájharmonika és Zoltán Zoltán gitárzenével szórakoztatta a népes számban megjelent érdeklődőket, akik amellett, hogy megcsodálhatták a kivételes alkotásokat, szabadon kérdezhettek a művésztől is.