Jelenünk a múltunkban gyökerezik és a jelenünkre épül a jövő. Ezer éves történelmünk bővelkedik sikeres honvédő harcokban, ellenségeink fölött aratott győzelmekben. Emlékezhetünk virágzó, gazdag Magyarországra, amelynek tekintélye volt nemcsak Európában, hanem a világban is. De emlékeznünk kell tragikus eseményekre is, amelyek az áldozatok ellenére is visszavetették ugyan fejlődésünket, de népünk szorgalma, élni akarása mindig győzött és a romok helyén újra hazát épített. A mai napon a gyászos események között is a leggyászosabbra, Trianonra, az 1920. június 4-én éppen 96 éve aláírt békediktátumra emlékezünk, ahol a győztesek önzése, országunk ellen érzett rosszindulata nem ismert határokat. Trianon nekünk magyaroknak az igazságtalanságot, az elkeseredettséget és tehetetlenséget jelenti. Egyetlen aláírás, mely végleg átrajzolta szeretett Hazánk határát. Egyetlen pecsétet, mely elvette tőlünk az egykoron nagy és erős országunk több mint kétharmadát, kettészakította nemzetünket, és ezáltal több mint hárommillió honfitársunkat az új határokon kívül taszította – emlékezett vissza a gyászos napra Balla László alpolgármester a Sarlós Boldogasszony Templom előtt június 3-án tartott városi ünnepségen.

Az emlékező gondolatokat követően városunk elöljárói és a Jobbik Magyarországért Mozgalom helyi szervezete tiszteletük jeléül elhelyezték koszorúikat a Magyarok Nagyasszonya emlékműnél, városunk polgárai pedig mécsesekkel járultak a szoborhoz.

Wass Albert gondolatai, melyet Balla László alpolgármester idézett, méltó zárásaként szolgált az ünnepi megemlékezésnek: „Trianon árnyékában élve feledjünk el minden személyi sérelmet, pártoskodást, és nyújtsunk testvérkezet mindenkinek, aki szívében és szándékában magyar, még akkor is, ha nézeteink sok mindenben nem egyeznek”.