A magyarság történelmének egyik legsötétebb napja 1920. június 4. A Trianoni békediktátum erkölcstelenül, becstelenül, igazságtalanul és ésszerűtlenül szakította el tőlünk testvéreinket, rokonainkat, barátainkat és honfitársainkat. Csányi József, városunk polgármestere ezekkel a szavakkal kezdte megemlékezését a Magyarok Nagyasszonya szobornál nemzetünk gyásznapjának 95. évfordulóján.

Olyan mély sebet ejtettek a magyarságon ekkor, melyet az azóta elmúlt 95 év sem tudott orvosolni, begyógyítani. 2010-ben az Orbán kormány részben vissza tudta adni identitását a határon túli magyaroknak, de messze még a végső megoldás. Ez az elkövetkező generáció feladata lesz. Ezekkel a gondolatokkal zárta ünnepi beszédét városunk polgármestere.

„Ez történik egy nemzettel, ha kiveszik a fegyvert a kezéből.”- mondta Kollár László jobbikos képviselő az megemlékező egybegyűlteknek. A Trianoni diktátum viszont amellett, hogy nemzetünk gyásznapjává vált, egyben felhívja a figyelmünket arra, hogy mindig van kiút. Volt egy időszak – a magyar királyság utolsó húsz éve – amikor talpra állt ez a porba sújtott nemzet, az ország. Volt olyan vezetője, aki minden magyarnak megmutatta, hogy mi a teendője.

Az ünnepélyes mondatok után városunk elöljárói, a pártok és a szervezetek képviselői elhelyezték koszorúikat, virágaikat a Magyarok Nagyasszonya szobornál. Sokan mécsesekkel járultak a szobor lábához. Ezt követően az ünnepségen megjelentek élekben összefonódva énekelték el közösen a Szózatot.