A Földet borító tengerek, óceánok és folyók vize még a mai napig is rengeteg, az emberiség számára ismeretlen titok rejt. Most bemutatunk 10 meghökkentő vízi tényt. Bolygónk felszínének 70%-át víz borítja, ami megközelítőleg 1,3 milliárd köbkilométernyi mennyiség. A Földet borító tengerek, óceánok és folyók vize azonban még a mai napig is rengeteg, az emberiség számára ismeretlen titok rejt.

1. Az óriás tintahal az agyával emészt

Az óriás tintahal (latin: Mesonychoteuthis hamiltoni) létezését néhány évvel ezelőtt még homály fedte, és azóta is csak néhány egyedet figyeltek meg. Az eddigi legnagyobb példányt 2007-ben új-zélandi halászok fogták ki az Antarktisz közelében található Ross-tengerben. A hatalmas, 10 méter hosszú állat 450 kilogrammot nyomott. Kutatások bebizonyították, hogy az emésztőrendszere keresztülfut az agya központján. A kalmár agyának felépítése leginkább egy fánkra hasonlít: húsos kör közepén egy lyuk. Amikor az óriás tintahal lenyeli zsákmányát, a nyelőcsöve keresztülszállítja az agyán, amely közvetlenül kinyeri a tápanyagokat még mielőtt a gyomorba érne. Hideg, mélytengeri élőhelyéből és rendkívül lassú anyagcseréből kifolyólag kevés élelemre van szüksége. A féltonnás állatnak naponta mindössze 30 gramm táplálékot fogyaszt.

2. Piranha-álló halpáncél

Az Amazonas borotvaéles fogú piranháinak csak néhány természetes ellenségük van, zsákmányaik száma viszont szinte végtelen. Ezek a halak jellemzően nagyobb csoportokban táplálkoznak és pillanatok alatt, könnyedén képesek elfogyasztani akár egy delfint is. Ezért az Amazonasban élő halak különleges védekezési módszereket alakítottak ki. Az Amazonasban élő, hatalmas testű, 130 kg-os hal, az arapaima (latin: Arapaima gigas) többrétegű védelmet fejlesztett ki a ragadozó piranhák éles fogai ellen. A külső réteg egy kemény páncél, a belső pedig egy puhább kollagénből álló lépcsőzetes szövet. Amikor a piranha fogai a külső rétegbe hatolnak, a lépcsőzetes szerkezetű belső felület elmozdul és elnyeli a harapás erejét, anélkül, hogy a páncél megsérülne.

3. Láthatatlan hadviselés

Az óceánban legnagyobb számban fellelhető életforma szabad szemmel nem látható: a baktériumok egy családja, összefogó néven a SAR11. A világ minden óceánjában megtalálhatóak a sarkköröktől a trópusokig és rendkívül hatékonyak: szén-dioxidot állítanak elő oldott szénből. Az óceánok legnépesebb ragadozója is mikroszkopikus szinten létezik – egy víruscsoport, a pelagiphage. Ők folyamatosan evolúciós harcban állnak a SAR11 baktériumokkal. A SAR11 baktériumokat először 1990-ben vizsgálták, de nem sok jelentőséget tulajdonítottak neki. Azonban idén az Oregon partján történt vízminőség vizsgálat rengeteg elhalt SAR11 sejtett mutatott ki. A kutatók megfigyelték, hogy az addig ismeretlen pelagiphage vírusok megölik a még életben maradt baktérium sejteket. A SAR11 baktériumok azonban folyamatosan fejlődnek, hogy legyőzzék a pelagiphage vírusokat, de ezzel egy időben a vírusok is kifejlesztenek olyan alcsaládokat, amelyek már a fejlettebb SAR11 baktérium kultúrákkal táplálkoznak.

4. A kifinomult ízlelés mestere: a harcsa

Az embereknek nagyjából két- és nyolcezer közöttire tehető az ízlelőbimbók száma, amely mind a nyelven helyezkedik el. Ezzel szemben, a harcsának 100.000 különálló ízlelőbimbója van, amelyek a test teljes felületén megtalálhatóak. Egy ízlelőbimbója 50 nanométer széles és minél nagyobb az állat, annál több ízlelőbimbóval rendelkezik. A nagyobb példányoknak akár 175.000 is lehet. De miért is kell egy vízben élő állatnak ilyen érzékeny ízlelés? Vadászatra használják. A tavak fenekén, ahol a harcsák tartózkodnak a látótávolság meglehetősen rövid, ezért más eszközökhöz kell folyamodniuk. Az ízlelőbimbókkal a hal képes méterekről megérezni zsákmányát, annak méretét és tartózkodási helyét is attól függően, hogy a harcsa egyes testrészein mennyire erőteljes az ízlelés. Kutatók megállapították, hogy a harcsák a szemük helyett sokkal inkább az ízlelőbimbóikra hagyatkoznak zsákmányszerzéskor.

5. A delfinek átlátnak az állatokon

Az általános vélekedés szerint a delfinek intelligenciája messze meghaladja a legtöbb állatét. Ezek az állatok jellegzetes hangjelzésekkel kommunikálnak, vadásznak és tájékozódnak a vízben. Az echolokátor, más néven szonár segítségével magas frekvenciájú hangokat adnak ki, amelyet az állkapcsuk alatti rész összegyűjt és továbbítja az agy felé, létrehozva egy akusztikus „hanglenyomatot” az előttük elterülő óceánról. Ezek a 40-130 kHz frekvenciájú hangok nem alkalmasak hosszú távú víz alatti kommunikációra, de a rövidebb hanghullámok képesek áthatolni a puhább tárgyakon és csak a kemény felületekről, például csontokról, porcokról verődnek vissza. Tehát a hanghullám úgy működik, mint egy röntgensugár, lehetővé téve, hogy a delfinek „belelássanak” más állatok testébe. Elsősorban a palackorrú delfinek megfigyelése során az az elképzelés terjedt el, hogy a delfinek látják, hogy a cápa gyomra mikor van tele vagy, hogy a nőstény állatok éppen vemhesek.

6. A világ legfurcsább cápája

A cápák a legtöbb ragadozót képesek elijeszteni, de minél kisebb egy cápa, annál több ellensége akad. Az egyik legkisebb macskacápaféle, mindössze 1 méter hosszúságúra nőhet. A tengerfenéken táplálkozik, főleg rákokkal és tintahalakkal. Ő az álcázás nagymestere: ha fenyegetve érzi magát, vizet nyel a hasa körüli zsákszerű redőbe és így kétszer nagyobbnak tűnik. Ezen kívül, képes saját farkába harapni és így nem lesz más, mint egy nagy felfúvódott gyűrű, amit nehéz megtámadni, tekintve, hogy ez a cápafaj főleg sziklás hasadékokban él. Ezt a fajt tekintik a világ legfurcsább cápájának.

7. A világ legmelegebb állata

A pompeii féreg (latin: Alvinella pompejana) a forróságot legjobban tűrő ismert állatfaj, mely 2500 méter mélyen él a víz alatt. Sokáig úgy vélték, hogy ezek a 13 centiméteresre növő férgek a bolygó leginkább hő tűrő állatai. A tenger mélyén, vulkáni hasadékok környékén él, ahol a víz 80 fokos, azonban a felszínre kerülve az állat azonnal elpusztul. Néhány példányt sikerült speciális nyomásszabályozó kapszulákban a felszínre juttatni. 50 fokos hőnek kitéve, tíz perc után elpusztultak és a szöveteik megkeményedtek. De vizsgálatok kimutatták, hogy a tenger mélyén képesek elviselni a magas hőmérsékletet. Ennek oka pedig egy speciális baktériumréteg, amely testük felszínén él. Ez az „élő páncél” elnyeli az őket körülvevő hő egy részét. Viszonzásképpen a pompeii féreg nyálkás réteget termel, amelyből a hőelnyelő baktérium táplálkozhat – ez a tökéletes szimbiózis.

8. A földön járó hal

Az európai angolna Észak-Európa és az Egyesült Királyság vizeiben is megtalálható. Magyarországon a Balaton vizében is találkozhatunk ezzel a különleges, szokatlan külsejű halfajjal. Hossza elérheti a két métert, de általában kisebbek. Az angolnák a vizet elhagyva képesek rövid ideig a szárazföldön is kúszni. Ennek két oka van: a táplálékszerzés (rovarok és földigiliszták), valamint a vándorlás. Az angolna körülbelül 20 évet tölt ugyanabban a folyóban, de életük első és utolsó napjait az Atlanti-óceánban található Sargasso tengerben tölti. Ahhoz, hogy elérjék az Atlanti-óceánt, az angolnák eddig ismeretlen navigációs rendszerüket használva, vízi útvonalakon közlekednek, és ha például egy gát az útjukba akad, egyszerűen elhagyják a vizet és kúszva közelítik meg a következő patakot vagy folyót. Környezetvédők létrákat helyeztek el számukra, megkönnyítve a vándorlásukat.

9. A világ legnagyobb vándorlása

A Sargasso tenger a világ talán legkülönlegesebb helye. Területét a Golf-, az Észak-atlanti- és a Kanári-áramlat határolja és az Atlanti-óceán közepén található. A tengerészek az „Elveszett hajók tengerének” nevezték, mert a nagyon gyenge széláramlás miatt a hajók akár napokig, sőt hetekig itt ragadhattak. A Sargasso tenger egyedülálló és egy szinte teljesen önellátó ökoszisztéma. A sargassum, vagyis a lebegő alga, amely a tenger felszínét borítja, élőlények ezreinek kiváló táplálékforrás és rejtekhely. A felszíni élőlényektől egészen a mélytengeri fajokig rengeteg állat otthona ez a csodálatos vízi világ. Éjszakánként több mint 5000 faj milliónyi egyede indul a fenékről a felszínre táplálékszerzés céljából, majd a hajnal beköszöntével újra visszatérnek a mélyebb régiókba.

10. Google Street View: Óceánok

A Google térkép fejlesztéseinek köszönhetően, akár a Nagy Korallzátony életébe is bepillanthatunk. A bolygó számos tengerének vízi világában barangolhatunk. A szórakozás mellett azonban tudományos szerepe is van a fejlesztésnek. A tengerek, óceánok korallzátonyairól készült képek segítségével a kutatók folyamatosan figyelemmel kísérhetik azok növekedését vagy pusztulását.

ITT tudod megnézni a Google képeit!