Többek között erre is választ kaptak mindazok, akik részt vettek a szervdonációval kapcsolatos szakmai fórumon szeptember 26-án a Móra Ferenc Művelődési Központban.

- Ha az egyszerű hétköznapokban találkozunk azzal a szóval, hogy „donor”, akkor természetesen ismerjük a szó jelentését, de a jelentés mögötti valós tartalmon el kell gondolkodnunk, hogy megértsük pontosan mit jelent és hogyan befolyásolja az emberek életét. A nemes ügy mögött egy tragédia áll, hiszen egy szeretett ember élete véget ér, szíve megszűnik tovább dobogni, egy másik ember pedig egy új lehetőséget kap általa, hogy életét folytathassa. Rendszerint megfeledkezünk azokról, akik a háttérben állnak és a szeretett személy elvesztése életükben egy tragédia, melyben a fájdalom az övék. Ebben az élethelyzetben nehéz úgy gondolkodni, hogy az ember tiszta fejjel és tiszta szívvel olyan döntéseket hozzon, mely nekik a fájdalmas halált, szerettük elvesztését, még másnak a reményt, az életet jelenti – mondta a fórum nyitányaként Csányi József polgármester.

A fórumon – melynek legfőbb célja az volt, hogy felhívják a figyelmet a szervdonáció fontosságára és jelenlegi helyzetére - szakemberek és a témában érintett családok, valamint meghívott vendégek vettek részt.

Elsőként dr. Mihály Sándor az Országos Vérellátó Szolgálat transzplantációs igazgatója beszélt a magyarországi szervdonációs programról. Mint ahogy azt megtudtuk, az első szervátültetést Magyarországon 1962-ben végezték Szegeden. Ekkor azonban az operációt végző orvoscsoportot számos negatív kritika érte. 11 év kellett ahhoz, hogy munkájuk gyümölcse beérjen és elfogadottá váljon a transzplantáció hazánkban is.

Napjainkban pedig már elmondhatjuk, hogy négy egyetemi városunkban hét transzplantációs centrum működik, melyekben elvégzik a világszerte alkalmazott máj-, vese-, tüdő- és szívátültetést. 2012-ben egy újabb mérföldkőhöz érkezett hazánk a szervdonáció kapcsán és nyolcadik tagállamként csatlakozott az Eurotransplant Nemzetközi Szervcsere Szervezethez. Ezt azonban hosszú előkészület és rengeteg munka előzte meg.

A csatlakozás legfőbb előnye az, hogy nagyobb eséllyel találnak megfelelő donort legyen szó felnőttről vagy gyermekről. Az összehangolt munka pedig mindennek alapfeltétele. Egy szívet például 4 órán belül keringésbe kell hozni. Ebből a négy órából fél óra a szerv kivétele, másfél óra pedig a beültetése. A szállításra tehát csak két óra marad. Mindehhez a precíz, pontos kivitelezéshez közel száz ember összehangolt munkája szükséges, beleértve ebbe a koordinátorokat, a szállításban közreműködőket, a szerv kivételénél és behelyezésénél részt vevő, valamint a szerv állapotát diagnosztizáló orvosokat is.

Az igazgatótól azt is megtudhattuk, hogy tavaly 218 potenciális donort jelentettek a központba. Végül 159 agyhalottnak nyilvánított elhunytból 524 szervet távolítottak el, melyből 143 szervet ajánlottak fel külföldi betegek számára. Mindeközben külföldről magyar betegeinknek 1100 szervet ajánlottak fel, melyből 113 szerv került elfogadásra.

A jelenlegi helyzettel kapcsolatban pedig dr. Mihály Sándor elmondta, hogy több mint ezren várakoznak új szervre hazánkban.

Végezetül felhívta a figyelmet arra, hogy hazánkban a szervdonáció tekintetében a feltételezett beleegyezés elve él: tehát ha valaki életében nem tett írásbeli nyilatkozatot, akkor halála esetén felhasználhatók a szervei transzplantációra, hozzátartozója nem rendelkezhet felette. Kivételt képez ez alól a kiskorú gyermek, akinek szülei, illetőleg törvényes gyámja dönthetnek a lehetséges szervfelajánlásról.

Az igazgató beszédét követően Berente Judit a Magyar Szervátültetettek Szövetségének elnöke beszélt, a transzplantáció utáni életről. Az elnök asszony maga is vese transzplantáción esett át. Élettörténetét egészen attól a perctől elmesélte, mikor 13 évesen közölték az orvosok, hogy nem éri meg a 16. életévét. De szerencsére nem így történt. Juditnak erős akarata volt, mindent elolvasott, amit a betegségéről tudni kell és 16 évesen már azt is tudta, hogy a végleges megoldást számára a vese transzplantáció fogja jelenteni.

23 éves koráig hólyag pacemakerrel élt és minden előírást betartott, amit az orvosok tanácsoltak neki. Testnevelő tanárnak készült, azonban a felemás korlát gyakorlatot a pacemakere miatt nem tudta végrehajtani, ezért a tanárai nem engedték át a vizsgán. Újabb törést kellett elviselnie életében, pályát kellett módosítania.

Aztán 23 évvel ezelőtt megkapta élete legnagyobb ajándékát – mintha csak a karácsonyi ajándéka lenne - egy új vesét. Judit az operáció utáni időt óriási megpróbáltatásként élte meg. Négyszer volt akkut kilökődése, CLI-vírusfertőzése és még további három műtéten is átesett, emellett még depresszióval is küzdött. A 180 fokos fordulatot az életében egy kórházban lezajlott beszélgetés idézte elő egy lánnyal, aki akkor érkezett Manchesterből a szervátültetettek világjátékáról. Ez a találkozás gyökeres fordulást hozott Judit életében. Miután kikerült a kórházból, azonnal felkereste az egyesületet, amelyről ez a lány mesélt és újra kezdte élete felépítését.

A sport visszahozta Judit derűlátását, és az elveszettnek hitt álmai ismét felcsillantak, mert a versenyeken csak életvidám, jókedvű szervátültetekkel találkozott. Az út innen már világossá vált Judit számára. Ma már két szervezet - a Szervátültetettek Szövetsége és a Szervátültetettek és Művese-kezeltek Európai Sportszövetsége - vezetőjeként tevékenykedik és mindenben támogatja sorstársait.

- Mi, akik új életet kaphattunk ajándékba, nagyon szerencsések vagyunk. Hálásak vagyunk azoknak az ismeretleneknek, akik életet mentettek halálukkal. Hálánkat úgy tudjuk kifejezni, ha nagyon tartalmas életet élünk és kihasználjuk azt a lehetőséget, amivel egy ismeretlen hős megajándékozott minket. Én minden évben a második születésnapomon (az operációm napjának évfordulóján) gyertyát gyújtok a donorom tiszteletére és hálát adok annak a férfinak (csak ennyit tudok biztosan), akinek köszönhetem, hogy élek – zárta gondolatait Berente Judit.

A fórumot követően az Alsótemetőben felavatták az ország első olyan emlékhelyét, ahol a szervátültetettek és a donorok hozzátartozói közösen emlékezhetnek meg azokról, akik szerveikkel emberek életét mentették meg.