A Petőfi Emlékházban tartott ünnepséget dr. Tóth Ákos tárogatón előadott muzsikája nyitotta meg, majd Mészáros Márta, a Kiskun Múzeum igazgatója köszöntötte a megjelenteket.

- 1949. július 31-én Bem tábornok úgy döntött, hogy megütközik és megpróbálja az orosz csapatok alföldi területekre való bejutását megakadályozni. Több haditervet is készített. Az volt a terve, hogy négy csapatot egyesítve majd fel tudja tartóztatni az orosz seregeket és megakadályozza, hogy a császári csapatokkal egyesüljön. Körülbelül 4 óra tájban fordult a csata helyzete, hiszen 10 órakor kezdődő lövegi hangok után megjelentek az orosz seregek, miután meglátták, hogy Bem tényleg csak egy maroknyi sereggel védi ezt a területet. Ekkor jelent meg a cári sereg nagyobb csapata és megfordult a csata sorsa. A magyar katonák szinte fejvesztve menekültek mindent otthagyva. A menekülők között volt Petőfi Sándor is annak ellenére, hogy előző nap Bem megtiltotta a csatában való részvételét – idézte fel a 170 évvel ezelőtti eseményeket Mészáros Márta igazgatónő.

- A segesvári csata elveszett július 31-én 5 óra magasságában. A történelem úgy emlékszik rá, hogy ez a csata volt az, melyben Petőfi Sándor, a szabadságharc költője életét vesztette. Szendrey Júlia hosszan kereste férjét, de hiába. Az ezt követő évtizedekben sok-sok hír és álhír terjedt el arról, hogy a segesvári csatában mégsem halt meg Petőfi Sándor. Ál-Petőfik és szélhámosok is jelentkeztek, hogy látták őt. Nagyon sokan felültek ezeknek az álhíreknek, melyeknek hamissága gyorsan bebizonyosodott. De a „nem biztos”, a „mi lett volna ha” napjainkban is bennünk van. Pedig azon a csatatéren ott egy jeltelen sírban ott nyugszik Petőfi –mondta az igazgatónő.

Tóth Gyuláné nyugalmazott iskolaigazgató, az Országos Petőfi Társaság elnökségi tagja így fogalmazott az ünnepségen:

- Hagyománytiszteletünk belső kényszeréből indíttatva jöttünk ide a Petőfi Emlékház udvarára, hogy nemzeti sorsunkat jelentősen befolyásoló szabadságharcunkra, a hősöknek kijáró kegyelettel és tisztelettel emlékezzünk.
- Számunkra félegyháziaknak a hős forradalmárok közül a legfontosabb Petőfi Sándor.
„Anyám, az álmok nem hazudnak; Takarjon bár a szemfödél: Dicső neve költő-fiadnak. Anyám, soká, örökkön él.”
– Nincs olyan jóslat a magyar történelemben, amely ilyen pontosan kiteljesedett. Aki a jövendölést írta, nem más, mint az 1823-ban született Petőfi Sándor. A márciusi forradalmat követő szabadságharcot leverték, de a nép évszázadokon át megőrizte emlékezetében. Az 1848-as forradalom és szabadságharc arról az időről szól, amikor ránk magyarokra figyelt Európa. Olyan magasrendű példa volt e nép hazaszeretet és küzdelme, amely becsületet szerzett minden nemzet előtt.

Tóth Gyuláné részt vett a Fehéregyházán megtartott Petőfi ünnepségen a félegyházi delegáció tagjaként, a fehéregyházi múzeum tömegsírjáról pedig egy marék földet hozott a Petőfi Emlékházhoz, melyet az ünnepség zárásaként szétszórt az udvaron található szobor lábánál, hogy egyesülhessen a kezdet és a vég, a gyermekkor és a tömegsír helyszíne.

A koszorúzással záruló ünnepséget a Padkaporos néptáncegyüttes fiataljai tánccal, valamint a Széljáró Balladás együttes megzenésített Petőfi versek előadásával színesítették.