“Láttátok már a PET palackok alján a számokat? Tudjátok mit jelentenek?” – kezdődik a cikk, amely aztán el is magyarázza. S bár ez nem az a fajta végtelen sületlenség, mint ami például a fogkrémes tubusokkal kapcsolatban keringett a neten, mégis nehéz megmondani, az infó hogyan segíthet minket a mindennapokban.

A magyarázat szerint “az egytől hétig terjedő számok a polimertípusokat jelölik, amiket a műanyag újrahasználhatóságát jelző háromszögben, vagy annak környékén, többnyire a palack alján kell keresni (…) A témával foglalkozó cikkek többsége egyetért abban, hogy a 2-es, 4-es és 5-ös számmal jelölt csomagolások viszonylag ártatlanok, ezeket használva nem jutnak rákkeltő és a hormonháztartást károsan befolyásoló anyagok szervezetünkbe.”
Aztán a levél felsorolja a károsokat: “az 1-es számmal jelölt palackok egyértelműen veszélyesek. Ugyanis ezen, nyers kőolajpárlatból készült palackokból hő hatására különféle, egészségre káros anyagok oldódhatnak ki. Például amikor forró nyári délutánon az autóban felejted a palackot. De hőhatás nélkül is veszélyforrás az 1-es kóddal jelölt palack, mivel ha túl sokáig áll benne a víz, akkor az kioldhat különféle oldó- és lágyító szereket a műanyagból“.
A magyarázat szerint a “3-as számú műanyag alkotóeleme a PVC, amely mellett a 6-os számú polisztirol csomagolások is kockázatot jelenthetnek egészségünkre“. “A 7-es számmal jelölt palackok pedig a Kanadában mérgező vegyületként nyilvántartott “Biszfenol-A”-t (BPA) tartalmaznak…“.

A cikk végül az alábbi összegzéssel zárul:
“1: PET/PETE – Polietilén-tereftalát
termékek: üdítős, ásványvizes flakonok, poharak, néhány háztartási- és tisztálkodószer flakonja
2: HDPE – Nagysűrűségű polietilén
termékek: játékok, tejes flakonok, mosószerek, tisztítószerek, samponok, motorolaj flakonjai
3. V vagy PVC – Polivinilklorid
termékek: csövek, palackok, háztartási olaj palackja
4: LDPE – Kissűrűségű polietilén
termékek: fóliák, zacskók
5: PP – Polipropilén
termékek: palackok, joghurtos dobozok, krémsajtok, egyéb tejtermékek dobozai, mustáros, ketchupos flakonok, műanyag edények, tálcák, kulacsok, háztartási szerek flakonjai
6: PS – Polisztirol
termékek: kávéspoharak, élelmiszeres dobozok, joghurtok dobozai, egyéb tejtermékek dobozai
7: BPA- Biszfenol-A”

A Hoax-Slayer oldalán már 2009-ben foglalkoztak ezzel a figyelmeztetéssel, és a szerző megállapította: a kódrendszer – legalábbis annak angol nyelvű – ismertetése tényszerű volt, a hozzá kapcsolt egészségügyi riasztás azonban már vitatott. Ez alapján pedig mindjárt indokolatlan például a szövegben használt “egyértelműen veszélyes” jelző.
A műanyagpalackok felhasználását és egészségügyi hatásait illetően különböző kutatások ismertek, de még ennél is több szóbeszéd, tévhit, legenda kering a témában. A Hoax-Slayer két idehaza is ismert figyelmeztetést is idéz: az egyik az újrahasznált műanyagpalackok veszélyeire figyelmeztető körlevelet elemzi, a másik pedig a műanyagdobozok melegítésével és lefagyasztásával járó veszélyeket (utóbbival a Snopes is foglalkozott).
A magyar nyelvű figyelmeztetés kiemeli az 1-es számot (érdekes módon az angol verzió ezt nem említi), így talán sokakat érdekelhet, mi a helyzet a palackozott italokkal. Az ezzel kapcsolatos riasztó hírekről a közelmúltban a Ködpiszkáló blog szerzője is beszámolt, hozzátéve: egyáltalán nem biztos, hogy a mérgezőnek titulált anyagok el is érik a káros koncentrációt. A cikk szerzője idézi azt az Eötvös Loránd Tudományegyetem által 10 hazai ásványvízen elvégzett kutatást, amely során megállapították: egyes környezeti tényezők (hő, fény, a folyadék savassága) fokozzák a bizonyos szint felett mérgező antimon kioldódását a palack falából, de az anyag koncentrációja még hosszú idejű tárolás vagy extrém körülmények között sem éri el a biztonsági határértéket. Az eredmények mindenesetre figyelmeztetnek arra, hogy a palackos ásványvizek nem tarthatók el korlátlan ideig, és az ásványvizet célszerű hűvös, fénytől védett helyen tárolni – olvasható a blogon.
Cikke zárásaként a Hoax-Slayer szerzője megállapítja: a kódrendszer ismerete tulajdonképpen hasznos is lehet a tudatos fogyasztóknak. De hogy mit ér a fent bemutatott körlevélben forrás nélkül keringetett információ a mindennapokban, azt már sokkal nehezebb megfogni.
Azt állítja például a felhívás, hogy veszélyes az egyes. Ki mondja ezt, melyik kutatás? Gyors kereséssel minden bizonnyal találhatunk nyolc másikat, amely ezt nem igazolja. De játsszunk el a gondolattal, hogy forrás nélkül is elfogadjuk a körlevél állítását. Mit tehetünk? Nem veszünk több műanyagpalackos ásványvizet, hanem inkább iszunk csapvizet, vagy annak szűrt formáját? Egy másik – szintén forrás nélküli – körlevél szerint azonban a csapvíz sem ajánlott, egy harmadik szerint pedig a tisztított víz egészségtelen a szűrőben megtelepedő gombák miatt. Szuperbiztonságosnak tűnhet semmit nem inni, bár ahhoz brit tudósok sem kellenek, hogy érezzük: ez sem az igazi megoldás.