A ritmusos tempózás, a vízbe merülés, majd kiemelkedés és légvétel váltakozása révén a légzőszerv igen nagy tréningnek van kitéve. De nem csak a légzőrendszer lendül működésbe, hanem szinte az összes izom is.
Ellentétben a kerékpározással, az úszás során a felső és alsó testfélre egyforma munka hárul. Alapvetően dinamikus, izotóniás terhelésről van szó, de természetesen ahhoz, hogy a test szépen ráfeküdjön a vízre és ne süllyedjen le bizonyos része, megfelelő izomtónusra, a tartóizmok munkájára van szükség.
Gondoljunk a hát- és hasizomzatra: a gyorsúszás karcsapásainak kivitelezéséhez a törzsnek egyenesnek kell maradnia, ehhez pedig a megfeszített has, csípő, comb, hát járul hozzá.
Számos úszásnem ismert, amelyek között a mell és a gyorsúszás vált legnépszerűbbé. Sokan végig kitett fejjel tempóznak. Ezzel meglehetősen nagy terhet rónak a nyakizmokra, ill. a gerincre, amely egyáltalán nem kedvező, ráadásul sokkal fárasztóbb, mint a technikailag szabályosabb mozdulatok.
A jó technikájú gyorsúszás kevésbé fáraszt el, mint a mellúszás annak ellenére, hogy sokan az ellenkezőjét gondolják.

Az úszás az ún. állóképességi sportok közé tartozik, csakúgy, mint a kerékpározás, futás. A szív-érrendszer, a légzőrendszer, anyagcsere és emellett az egészszervezet működését képes kedvezően befolyásolni, amelynek következtében javul a szövetek, sejtek oxigén-ellátása.
A szellemi teljesítményt is fokozza, gondoljunk arra, hogy hány diplomás úszó és vízilabdás olimpikonunk van. Főleg gyermekkorban tűnik ki az úszó gyermekek kitűnő iskolai teljesítménye.
Sokan úgy gondolják, hogy az úszás hizlal, helyesebben hogy amellett nem lehet fogyni. Kétségtelen tény, hogy úszás hatására jelentősen fokozódhat az éhségérzet, ill. a telítettség-érzet sokkal később következik be. Mindennek az az oka, hogy az úszáshoz meglehetősen sok energiára van szükség, óránként 500-700 kalóriát is felhasználhatunk. Mindebből adódóan az úszást nyugodt szívvel lehet a fogyókúrás programba illeszteni.
Nem csak az elhízás, hanem számos más betegség kezelésében is segít. A már kialakult csontritkulás esetében javítja az ideg-izom koordinációt, dolgoztatja az izmokat, ezáltal a csonttörések megelőzésében vállal kitüntetett szerepet.
Az úszás során ugyanis semmilyen erő nem hat a csontokra, ezért önmagában a csontritkulás mértéke nem befolyásolható vele. A degeneratív ízületi betegségek esetében sokszor az egyetlen mozgásformát jelenti, mivel így a testtömegnek csak egy kis töredéke nehezedik a beteg ízületre, ezért gyakorlatilag fájdalommentesen lehet az izomzatot trenírozni. Emellett az úszás során boldogsághormon szabadul fel, így a depresszió kezelésében is szerepet játszik. Természetesen nem hagyhatók ki az anyagcsere betegségek, mint pl. a cukorbetegség sem, amelynek kezelésében szintén sokat segíthet a rendszeres úszás.