A sajt igazi európai étel: annak ellenére, hogy elmúlt 40 évben az USA sajtfogyasztása megháromszorozódott, még mindig csak fele annyi sajtot fogyasztanak, mint a nagy európai sajtnemzetek, a franciák, a görögök vagy a németek.

Az, hogy kinek mennyire tesz jót a sajt, egyéni jellemzőktől is függ, és nem mindegy az sem, milyen fajtából, és milyen mennyiséget fogyasztunk - sok sajt például nagyon sok nátriumot és telített zsírsavakat tartalmaz - írja a Medicalnewstoday.com. Ha valakinek tejallergiája van vagy laktózérzékeny, akkor valószínűleg egyáltalán nem javasolt, hogy sajtot fogyasszon, vagy csak kisebb mennyiségben szabad ennie - ez függ az intolerancia mértékétől, de attól is, hogy milyen fajta sajtról van szó.

Sajttípusok
Több ezerféle sajtot ismerünk. Kategorizálhatjuk például a sajtokat aszerint, hogy milyen állat tejéből készülnek: tehén-, kecske- vagy juhtejből. De nem mindegy az sem, hogy a tej, amiből a sajtot készítik, milyen zsírtartalmú: készülhet sajt zsíros - úgynevezett teljes - tejből, illetve zsírszegény vagy zsírmentes tejből is. A 28 grammnyi teljes tejből készült sajt 6-10 gramm zsírt tartalmaz; ebből 4-6 gramm telített zsír. A zsírszegény sajtokat 2 százalékos zsírtartalmú tejből készítik; a zsírmentes sajtokat pedig 0 százalékos tejből.

A sajt frissnek számít, ha kevesebb mint 6 hónapja készült, és nem érlelték. Érlelt a sajt, hogy 6 hónapi vagy tovább érlelik a fogyasztás előtt. A friss sajt nedvesebb, lágyabb állagú, és kevésbé markáns az íze. Ide tartoznak a különböző krémsajtok, a ricotta, a cottage és a mascarpone. Az érlelt sajtok minél több ideig vannak érlelve, annál markánsabb az ízük, ilyenek például a cheddar és a parmezán. Az ömlesztett sajtok (mackósajt, kempingsajt, sajtkrémek) nem tekinthetők valódi sajtoknak, bár az ízük és az állaguk emlékeztet a sajtéra, sokszor nem tartalmaznak valódi sajtot. Végül készíthetők sajtok tejmentesen is: van szójatejből készült szójasajt, illetve létezik a Daiya; ezek nem tejtermékek, így a tejérzékenyek, illetve a vegán étrendűek is fogyaszthatják őket.

A sajt összetevői
Általánosságban a sajtok magas kalóriatartalmúak, sok nátrium és telített zsírsav van bennük. Az egyes sajttípusoknak azonban nagyon különböző lehet az összetételük. 30 grammnyi krémsajt (friss sajt) tápértéke 84 kcal; 8 gramm zsírt, 1 gramm szénhidrátot és 2 gramm fehérjét tartalmaz. Ugyanilyen mennyiségű cheddar (érlelt sajt) tápértéke 115 kcal, 10 gramm zsírt, 0 gramm szénhidrátot és 7 gramm fehérjét tartalmaz.

A sajtok a vitamintartalmukban is különböznek egymástól; legtöbbször tartalmaznak A- és B12-vitamint, riboflavint (B2-vitamin), foszfort, szelént és nátriumot. A juh- és kecskesajtok gazdagabbak A-vitaminban, a tehéntejből készült sajtok pedig több béta-karotint tartalmaznak.

A sajt egyik legnagyobb előnye, hogy mint a tejtermékek általában, az egyik legjobb természetes kalciumforrás. A kalciumnak pedig kiemelkedő jelentősége van az egészséges csontozat és fogazat, valamint a normál vérnyomás fenntartásában. Érdemes arra is odafigyelni, hogy a kalciumban gazdag ételek mellé mindig fogyasszunk D-vitamint is, ugyanis a kalcium vékonybélbeli felszívódását ez a vitamin segíti. 60 grammnyi sajt a napi kalciumszükségletünknek körülbelül a 40-50 százalékát fedezi.

A sajt nagy mennyiségű fogyasztása ellen szól azonban az, hogy sok benne a nátrium és a telített zsírsav; ezek az anyagok növelik a magas vérnyomás kialakulásának a kockázatát, a szív- és érrendszeri megbetegedések esélyét, illetve a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát.

Allergia, intolerancia és érzékenység
A laktózintolerancia olyan állapot, amelyben a szervezetből hiányzik a tejcukrot (a laktózt) lebontó enzim (a laktáz); így a tejtermékek emésztése problémákba ütközik. Ennek tünetei a felfúvódás, a puffadás és a hasmenés. A laktózintolerancia szintje azonban egyénenként különböző: vannak olyanok, akiknél az érlelt, kevés laktózt tartalmazó sajtok nem okoznak panaszokat, mások egyáltalán nem tudnak sajtot fogyasztani anélkül, hogy ne lennének kellemetlen tüneteik. A kemény, érlelt sajtok laktóztartalma általában kisebb, mint a friss, lágy sajtoké. Érdemes mindenkinek kis mennyiségben kipróbálnia, hogy mennyire tolerálja a különböző sajtokat, ugyanis a sajt a laktózérzékenyek számára kiváló kalciumforrás lehet.

A tejallergia nem azonos a laktózintoleranciával. A tejallergiások szervezetében tejtermék fogyasztása esetén kóros immunreakció játszódik le, a testük immunoglobulint kezd termelni, ami allergiás tüneteket okoz: zihálást, hasmenést, hányást. De a tünetek között lehet az ekcéma, az asztma, a hasi diszkomfortérzés, a gasztrointesztinális vérzés, a tüdőgyulladás és az anafilaxiás sokk is. Aki tejérzékeny, annak mindenféle tejterméket kerülnie kell, így a sajtok minden fajtáját is.

Mind a laktózintoleranciától, mind pedig a tejérzékenységtől különbözik a kazeinérzékenység. A kazein egy jellegzetes fehérje, amely a tejben található. Ha valaki erre érzékeny, akkor gyulladásai alakulhatnak ki testszerte, ami megnyilvánulhat arcüreggyulladásban, pattanásokban, kiütésben és migrénes fejfájásokban.

Veszélyek
A vesebetegeknek nem szabad túl sok sajtot fogyasztaniuk, ugyanis a sajt magas foszfortartalma veszélyes lehet. Ha a vese nem tudja kiválasztani a foszfort, azt végzetes is lehet.

A magas kalciumbevitel összefüggésben állhat a prosztatarák kialakulásával egyes vizsgálatok szerint, mások azonban cáfolják ezt.

Azok, akik depresszióra vagy Parkinson-kórra úgynevezett MAOI (monoamin-oxidáz gátló) gyógyszert szednek, óvatosan fogyasszanak érett sajtokat, amelyek sok tiramint tartalmaznak. Minél érettebb egy sajt, annál magasabb a tiramintartalma. A tiramin egyébként a fejfájással és a migrénnel is összefüggésbe hozható.