Harkányi Árpád és Zárug Zita kerékpárral tettek meg 40 ezer kilométert 4 év alatt, és a bejárt 46 ország érdekességeiből, az utazás tanulságaiból érdekfeszítő előadást tartottak a Petőfi Sándor Városi Könyvtárban.

Kállainé Vereb Mária köszöntő szavait követően Bense Zoltán földrajztanár, hegymászó mutatta be az előadás vendégeit a népes számban megjelent érdekődöknek.

A világot kerékpárral felfedezni fantasztikus dolog, gyermekként és felnőttként egyaránt. Persze felnőtt korunkra ezt a legtöbben már elfelejtjük. A nagy rohanásban elfelejtjük élvezni a pillanatot, megélni a mát, őszintén és önfeledten örülni, nevetni. Ezt a kerékpározás tökéletesen megadja az embernek – néha verejték árán, de épp ezért is szép az egész – vallotta mindkét világot járt bringás.

A pénz csak egy eszköz volt az álmainkhoz, de ami a sok lemondásért, bátorságért és töretlen kíváncsiságért cserébe kaptunk, az már így nem mérhető. Jártunk vulkánok tetején, láttuk a tengerek színes világát a felszín alatt, kerékpároztunk a Pamír fagyos hágóiban tél kezdetekor, és a legnagyobb trópusi hőségben az egyenlítő mentén. A természet csodáit és sokszínűségét jó volt minden nap megtapasztalni, de ami talán még ennél is jobb volt, hogy megélhettük, hogy az emberek nemzettől, kultúrától, anyagi helyzettől, etnikai és vallási hovatartozástól függetlenül mindenütt jók, és a világ egy barátságos hely, ami abszolút érdemes arra, hogy első kézből, a saját szemünkkel fedezzük fel. – Nyitott szívvel, gyermeki lelkesedéssel és kíváncsisággal, mert így érdemes igazán – mondták el felváltva Zita és Árpi.

Mint ahogyan azt az előadásból megtudtuk, az utazás megtanította őket olcsón és okosan élni, enni, öltözködni, közlekedni és szállást találni. Kezdetben még kevesebbet, az 1550 nap után átlagot vonva pedig napi 3.353 forintot költöttek fejenként és ebben minden étkezés, szállás, de még a óceánok feletti repülőutak ára is benne van. Mikor elindultak az utazási költségnek még a fele sem volt a zsebükben, de út közben dolgoztak is, úgy a szőlőben a világ legdélebbi szőlővidékén a nagyszerű új-zélandi minimálbérért, ahogy a saját projektjeiken is: kiadtak 4 fotónaptárat a legjobb fotóikon és utazási cikkeket publikáltak magyar újságoknak és magazinoknak.

Az érdekfeszítő előadáson Zita és Árpi megmutatták azt is, hogyan tudtak ételt melegíteni, illetve főzni maguknak, de arról is beszámoltak, hogy milyen különleges ételeket kóstoltak meg utazásuk során.

A két elszánt világutazó egymásnak adta át a szót és felváltva mesélték el élményeiket, amelyből nem tudtak eleget mondani az érdeklődőknek. Minden egyes kivetítővásznon megjelent fotónak története volt, melyet nevetve - és szinte újra átélve az élményeket - meséltek el a fiatalok. A közönség soraiban pedig ámulattal hallgatták minden szavukat korosztálytól függetlenül. Annyi bizonyos, hogy akit megfertőzött már a kerékpár és a kerékpártúrázás szeretete, az már az előadás előtt pontosan tudta, miért keltek útra a fiatalok. Aki pedig nem értette, miért nem mentek inkább repülővel, busszal vagy vonattal, annak minden bizonnyal világos lett, hogy kerékpározni jó, és talán ő maga is kedvet érez majd kipróbálni, és nekiindulni egy kisebb-nagyobb útnak, ha máshová nem, legalább autózás vagy tömegközlekedés helyett a boltba, munkába.

A rendezvény létrejöttét a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.