Július 14-én életének 72. évében elhunyt Huszka Jenő, a Közgazdasági Szakközépiskola nyugalmazott tanára, igazgatója. Augusztus elsején délután 3 órakor az Ótemplomban búcsúztató szertartással emlékeznek meg a szeretett férjről, édesapáról, kollégáról, barátról és tanárról.

„Volt emberek.
Ha nincsenek is,
vannak még.
Csodák.
Nem téve semmit,
nem akarva semmit,
Hatnak tovább.”

Kosztolányi Dezső

Búcsúzunk…

Gyászol a kiskunfélegyházi Közgazdasági Szakközépiskola

Megrendülten tudatjuk a hírt Bács-Kiskun megye közoktatásának vezetőivel, pedagógustársadalmával, a volt tanítványok sokaságával, hogy HUSZKA JENŐ arany diplomás matematika-kémia-rajz szakos középiskolai tanár, nyugalmazott címzetes igazgató 2014. július 14-én örökre pihenni tért.

Sikerekben és küzdelmekben gazdag életútja Kiskunmajsáról, egy négygyermekes polgári-katolikus értékrendet valló meleg családi fészekből indult. A majsai gimnáziumi évek után – szülei indíttatására, az idősebb fiú testvér, a már pedagógus Huszka István hatására – a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán szerzett matematika-kémia-rajz szakos tanári diplomát. Messzire került a pályakezdő alföldi fiatalember: a kőszegi Jurisich Miklós Gimnázium fogadta szeretettel őt és szintén pedagógus feleségét. A szüleitől való elszakadás kínzó fájdalmát az enyhítette, hogy igazi szellemi műhelyre talált Kőszegen: tapasztalt kollégák segítették a mesterség-hivatás titkainak megfejtésében; támogatást kapott pedagógiai kísérleteihez, szakmai fejlesztő munkájához, amelyből munkaközösség-vezetői megbízatás, szakmai folyóiratokban megjelent publikációk, versenyeredmények és a debreceni egyetemen megszerzett újabb diploma született a Dunántúlon töltött 12 év alatt.

Életének következő mérföldkövét a hazatérés jelentette 1976-ban. A szülői szeretet, a fiúi aggodalom hívta haza, betegeskedő idős szülei támasza kívánt lenni – a kiskunfélegyházi Közgazdasági Szakközépiskola tanára lett. Idegenkedve fogadták a messziről jött kevés szavú kollégát, de emberi és szakmai kvalitásait hamar felismerve egyre magasabb szintű feladatok ellátását bízták rá. Először igazgatóhelyettes, majd megbízott igazgató lett, a megyei vezetők is számítottak szakértelmére – ő azonban az iskolát, a mi iskolánkat, a gyerekkel való mindennapi kapcsolatot, a tanítást választotta.

Új fejezet kezdődött 1986. május 1-jén a Közgazdasági Szakközépiskola életében, amikor igazgatóvá nevezték ki. Ettől kezdve a megálmodott iskola megvalósításán dolgozott: miután megvívta harcát az iskola fennmaradásáért, minden energiáját az intézmény külső és belső modernizálásának szentelte. Az épület rekonstrukciója, a tantárgyszerkezet megújítása, a világbanki programhoz való csatlakozás, a taniroda létrejötte, a szakmai képzés átalakítása, az Elismerés Alapítvány megszületése, az osztályok, a tanulók és a tantestület létszámának megkétszereződése, az új pedagógiai irányzatok megismerése és megismertetése alkotta vezetői munkáját.

40 tanéven keresztül tanított, 16 éven keresztül vezette az iskolát – mindvégig megmaradt annak a halk és kevés szavú embernek, aki annak idején belépett az Közgazdasági Szakközépiskola roskatag épületébe. Vezetői szerepfelfogását Kőszegről hozta, első igazgatója példáját követte, amikor nem a hatalom erejével, hanem a példaadás, a meggyőzés erejében bízva kereste az együttműködést tanítványaival és kollégáival. Mindig a gyerekek horizontjáról szemlélte a világot, azt vallotta: csak így lehet hozzájuk közel kerülni. Legendásan példás volt kötelességtudata, munkabírása, munkaszeretete és munkafegyelme: az iskolai munka jelentette számára az életet, a pihenést, a kikapcsolódást, a megújulást, a gyógyírt a fájdalmakra. Csalódásai sem rendítették meg hitét az emberi tisztességben, az adott szó erejében. Tudott messzire látni, jövőképet alkotni, ennek megvalósításáért mindent latba vetve dolgozni, ugyanakkor értette és érezte a mindennapok egyszerűségét és hétköznapiságát is. Éleslátásával, kristálytiszta logikájával csodálatra méltó líraiság párosult, a szavakkal, a szavakból alkotott képekkel épp olyan mesterien bánt, mint a számokkal.

Nyugdíjba vonulása után is hajtotta a megújulási kényszer: felfedezte, hogy a digitális pedagógiában rejlik a jövő, taneszközök készítésével foglalkozott, az adaptív pedagógia, a kooperatív technikák, a konstruktív pedagógia lehetőségeinek mindennapi alkalmazási lehetőségeit kereste, újra volt ideje cikkeket írni, mérési rendszereket dolgozott ki iskolák számára, közben pedig sok-sok tanítványnak segített felfedezni a matematika csodáit.

Földi pályája immár véget ért, most rajtunk a sor, hogy életművét megőrizzük, hatalmas emberi és pedagógiai örökségét továbbadjuk, a lángot, amit tőle kaptunk, életben tartsuk.

Váratlan távozását fájdalommal tudomásul véve veszünk végső búcsút a nagyszerű tanártól, a megértő kollégától, a közoktatást szolgáló igazgatótól. Az örök béke honában leljen nyugalmat.

a Közgazdasági Szakközépiskola tantestülete