A hazai médiában mostanában az egyik legfelkapottabb téma a rovarok és az élelmiszerek voltak. Csakhogy nem külön-külön, hanem egyben kerültek a fókuszba, ugyanis egyre inkább úgy tűnik, hogy Európában is utat törtek maguknak, hiába ellenzi az emberek nagy része. Számos pozitívumot fel lehet hozni a rovarfehérjék mellett, de nem lehet vitatkozni azzal a ténnyel sem, hogy az európai kultúrába nem feltétlenül illik bele, illetve, talán nem annyira rossz még a helyzet, hogy erre valóban rá legyünk kényszerülve. Persze, vannak olyanok is, akik ezt nem így gondolják. Jó vitaindító lehet tehát mindez, első körben azonban vegyük jobban szemügyre, hogy itthon, Magyarországon mi a helyzet e téren.

Az agrarszektor.hu hírportál is többször boncolgatta már a rovarok és az élelmiszerek kapcsolatát, és elmondható, hogy nagyon megosztóak a vélemények velük kapcsolatban. A rovarokról először az undor, a félelem és más negatív jelzők jutnak eszünkbe, ez is az egyik fő oka vannak, hogy (egyelőre) képtelenek vagyunk befogadni őket. Egyes boltokban már extra ínyencségként eddig is lehetett kapni például csokis tücsköt, currys sáskát vagy éppen fehérjés tücsöktésztát. Ezt a legtöbb ember kapásból visszautasítja, a vállalkozó szelleműek viszont szívesen próbálkozhattak velük. Ebből adódik tehát az, hogy mindenkinek szíve joga volt eldönteni, hogy leveszi-e a polcról és elfogyasztja őket, vagy sem - ez azonban most megfordulni látszik.

Esszük őket, de lehet, nem is tudunk róla
Az Európai Bizottság friss döntése alapján a házi tücsökkel együtt már négy olyan rovarfajta van, amely a kereskedelmi forgalomban élelmiszerként, és élelmiszer-összetevőként jelenhet meg az Európai Unióban - írta a Pénzcentrum. Hiába zárkózik el a legtöbb magyar attól, hogy rovarokból készült ételt egyen, így is a többség feltehetően naponta fogyaszt olyan élelmiszert, amelynek adaléka rovarból kivont anyag, vagy rovarváladék. A két széles körben alkalmazott ilyen adalék a kármin és a sellak. Míg előbbi húskészítmények, édességek, lekvárok, italok, stb. piros árnyalatáért, utóbbi édességek, csokoládék, gyümölcsök és gyümölcskészítmények fényes hatásáért felelős.

Amíg a kármin vagy kárminsav sokszor E120 fedőnéven, úgy a sellak E904-es kód alatt fut a csomagolásokon. A Nébih E-szám kereső oldala szerint a kárminokat és a kárminsavat a kosnilból állítják elő - amely a bíbortetű (Dactylopius coccus Costa) nőnemű példányainak szárított testéből áll. A tájékoztatás szerint a színező alkotórész a kárminsav, mely vörös, sötétvörös színű. Az élelmiszereknek a kárminsav eperszínű árnyalatot ad. A Nébih szerinti példák engedélyezett felhasználásra: cukorkák, desszertek, gyümölcskocsonyák, húskészítmények, italok, joghurtok. Így tehát tényleg úgy tűnik, hogy megbarátkozhatunk azzal a gondolattal, hogy lassan kikerülhetetlen lesz, hogy így vagy úgy ne fogyasszunk rovarokat valamilyen formában.

Érdemes figyelni a jelöléseket
Ahogyan beszámoltunk róla, Nagy István agrárminiszter bejelentette, hogy az Agrárminisztérium (AM) módosítja az élelmiszerek jelölési rendeletét azért, hogy a rovarfehérjéket tartalmazó termékek jól megkülönböztethetők és elkülöníthetők legyenek a boltok polcain. Az Európai Bizottság döntése alapján a házi tücsökkel már négy olyan rovarfajta van, amely a kereskedelmi forgalomban élelmiszerként, és élelmiszer-összetevőként jelenhet meg az Európai Unióban.

Az Agrárszektornak korábban egy élelmiszer-kutatómérnök, Pintér Richárd elmondta, hogy a rovarok hasznosíthatósága esetében az élelmiszeripart megelőzi a takarmányipar, hiszen a fogyasztói elfogadottság ebben az esetben nem ütközik érdemi akadályokba, amellett ez az iparág tud olyan termelési igényt támasztani, ami a volumen növekedését és a technológiai innovációt eredményez. Az ipari termelés olyan melléktermék áramokat eredményezhet, amik egyéb fejlett iparágakban is alkalmasak lehetnek. A rovarok, mint a környezet mini bioreaktorai a szerves anyagokból egyrészt fehérjét és zsírt állítanak elő, de emellett jelentős mennyiségben keletkezik biokonvertált szerves trágya, ezzel új utat nyitva az irányított komposztálási rendszereknek.

Egyben megerősítette azt, hogy nem szükséges egyre több rovarfehérjét ennünk, azonban az egyre növekvő tápanyag és főként fehérjeigényünk kielégítése a jelenlegi rendszerekkel nem fenntartható hosszú távon. Megoldás lehetne egy tudatosabb fogyasztói modell kialakítása. Mindezek mellett Antonovits Bence Dániel rovartenyésztési szakértő az agrarszektor.hu-nak adott interjújában beszélt arról, hogy a rovarok vízigénye szintén töredéke a hagyományos gazdasági állatokéhoz képest. Mint mondta, a takarmányozás teszi ki az állattenyésztési költségek 45-75%-át különböző termékek esetén, így javítása a környezetvédelmen túl elsődleges gazdasági szempont is. Egyúttal fel kell hívni arra a figyelmet, hogy a rovarfehérje nem orvosolja a már meglévő problémákat, csak egy alternatív enyhítési irány, ami önmagában csak rendszer szinten működőképes.

Van benne potenciál, amire a gazdák már rá is jöttek
Bár most kapta fel csak igazán a média, a rovarok és a belőlük előállított termékek már egy ideje itt vannak Európában, azon belül hazánkban is. A Grinsect alapító ügyvezetője, Aszalai Sándor nemrégiben az agrarszektor.hu-nak elárulta, hogy nem kell rovardiétán lennünk ahhoz, hogy "megmentsük" a bolygót, hiszen nem lehetne. Ugyanakkor félni sem kell tőle, hiszen gondoljunk csak bele, hogy milyen komoly követelményeknek és szabályoknak kell megfelelnie ahhoz, hogy emberi vagy éppen állati fogyasztásra alkalmas legyen. Mivel egyelőre még kicsi a piac, főleg az EU-ban, érdemes lehet „meglovagolni”. Bár elsősorban takarmányozási célokra állítják elő a termékeket a vállalatnál, nem ritka, hogy kedvtelésből tartott állatok - például gekkók - etetéséhez keresik a fekete katonalégy lárváit a vevők.

Nagyobb tételben kereslet a feldolgozott termékek iránt tapasztalható, a rovarolajat és a rovarlisztet a hal,- a sertés - és a baromfitakarmányozásban használják, emellett pedig a petfood - főként kutya, illetve macskaeledelek - számít az egyik legnagyobb felvevő piacnak. Mint megtudtuk, a sertés -és a baromfiágazat 2021 szeptemberében lett engedélyezve, a jogszabály pedig egyre megengedőbb, 5-6 évvel ezelőtt még nagyon szigorúak voltak a feltételek. Ráadásul Magyarországon semmilyen ágazatban nem tehet kárt, a külföldről érkező anyagok mennyiségét lehetne így redukálni, ami környezetvédelmi szempontból sem elhanyagolható.

Címlapkép: Getty Images