Kiskunfélegyháza lakosságának már régi igénye volt, hogy a város újraállítsa Návay Lajos, volt országgyűlési képviselő, a parlament elnöke tiszteletére az emlékoszlop szobrot, amely angyalt ábrázol töviskoszorúval a kezében. A tervek szerint meggyilkolásának 95 évfordulóján, 2014. április 29-én, a vasútállomás előtti téren kerül felállításra a Nemzeti Kulturális Alap Vizuális Művészetek Kollégiuma pályázatán elnyert támogatásból és a városi önkormányzat támogatásából, valamint közadakozásból megvalósuló köztéri szobor-emlékmű – tájékoztatta a Félegyházi Híreket Kapus Krisztián polgármester.

1929. június 26-án, a vasútállomás melletti kiserdőben – közadakozásból – az ideiglenes sír helyén impozáns ünnepség keretében leleplezték a Návay-emlékművet a következő szavakkal:
„Kegyelet emelte ezt az emlékművet az 1919. évi április 29-én meggyilkolt áldoztok emlékére. – Ártatlan vérük az égre kiált. – A magyar társadalom gyászol sírjuk felett.”
1936 júniusában a nemzet mártírjainak kijáró kegyelettel ünnepelte meg Kiskunfélegyháza Város közönsége a Návay-emlékműnek a vasútállomás előtti térre történő áthelyezését.
A szoboremlékművet 1945 tavaszán szétrombolták. A bronzszobor eltűnt és az emlékmű alapzatát egy ideig a Vasútállomás előtti téren, az emlékmű helyén tárolták darabokra törve, majd a ’48-as Ifjúsági Bizottság elszállította azzal a céllal, hogy a későbbiekben szabadságzászlót építenek belőle.
A szobor felállításával város adózni kíván a kommunizmus mártírjainak, Návay Lajosnak, Návay Ivánnak és Kiss Bélának, akik életükkel váltották meg Kiskunfélegyházát a halálvonat terroristáinak további vérengzésétől.

Dr. Návay Lajos Földeákon született 1870. szeptember 19-én született. Egyetemi tanulmányait Budapesten, Berlinben és Bonnban végezte.1892 májusában Csanád vármegye tiszteletbeli aljegyzőjévé választották, 1896 decemberében lett a megye főjegyzője. 1905-től kezdett el az országos politikával foglalkozni.1905-1918-ig volt országgyűlés képviselő.
A képviselőház 1906. április 26-án választotta meg alelnöknek.
Az 1905-1906-os alkotmányos küzdelmekben ő volt a megyei ellenállás vezetője.
1910-ben Temesvárnak lett országgyűlési képviselője, s egy év múlva 1911-ben már őt választották a parlament elnökévé.
Az országos politikában elfoglalt helyét mutatja, hogy kétszer jelölték belügyminiszternek (1909-ben és 1918-ban).
Az első világháború kitörése után kinevezték közélelmezési miniszteri biztosnak.

A Magyar Tanácsköztársaság fennállása során, 1919. április 26-án a szerb és francia megszállás elől menekülő vörösök túszokat vittek magukkal Makó város polgárai közül.
Egyidejűleg Szamuely Tibor büntető hadjáratként különvonattal utazott Makóra, hogy elégtételt vegyen az április 23-án meggyilkolt Vásárhelyi Kálmán népbiztosért.
A földeáki direktórium 1919. április 27-re virradó éjjel hurcoltatta el Návay Lajost, unokatestvérével, Návay Ivánnal együtt. Április 29-én – brutális kegyetlenséggel gyilkolták meg a kiskunfélegyházi pályaudvaron Návay Ivánnal és Szentes városának főjegyzőjével, Kiss Bélával együtt.
A Návay-testvérek holttestét 1919. szeptember 19-én helyezték el a földeáki családi sírboltban.
Kiskunfélegyházán emlékoszloppal, Makón a Návay Lajos tér elnevezésével emlékeztek meg a mártírokról.